Álmaim blogja

Ez is egy korábbi álom, amit Facebookra jegyeztem fel, de ide is bemásolom.

Ma éjszakai álmom (hogy honnan a büdös francból sikerül ilyesmit összehozni, örök rejtély marad számomra):

Sopronban vagyok egyedül, mert mindenki elment valahova. Felkelek és pizsamában kimegyek az udvarra, ahol egy láthatatlan autóban két kutya ül, akik Jedik (lézerkarddal meg minden).

Elkezdem öket scannelni az iPhoneommal, mire a kocsi láthatóvá válik, de még áttetszö (egyébkent egy kisbusz).

Ahogy ott szórakozom a jedi kutyákkal és az áttetszö autóval, megérkeznek Balázs kínai(!) rokonai.

Szégyellem magam, hogy még mindig pizsamában vagyok (sosem hordok pizsamát kb 14 éves korom óta) és szabadkozom, hogy nem vettem észre, hogy elrepült az idö.

Kérdi az egyikük (azt már meg sem merem említeni, hogy ez a kínai rokon néger volt), hogy mit csinálok.

Mondom neki, hogy hát az iphone-nal scannelem a láthatatlan autót. Ö meg visszakérdez, hogy hogyan értem azt, hogy láthatatlan.

Mondom "hát még sosem tetted láthatatlanná az iPhone-od?", mire mondja, hogy "dehogynem".

"Na", mondom "pont így müködik ez az autóval is", mire ö helyeslöen bólogat, hogy már érti.

Ebben a pillanatban megjelenik Anita egy talicskát tolva, amiben egy gyerekméretü uborkahasáb van, amiböl mindenféle csírák nönek ki. Kiborítja a kert sarkába és odaveti nekem, hogy "nesze baze, itt az uborkád!".

Na itt ébredtem fel...