Álmomban felébredtem, felkeltem és letusoltam.
A következö pillanatban egy német kisváros árkádos utcáin siettem valahova egy szál pólóban, egy törölközöt tartva magam elé, hogy azért az emberek ne szégyenkezzenek hatalmas szervem láttan 
Azon gondolkodtam, hogy csak vissza kellene fordulnom felöltözni, de aztan úgy határoztam, hogy mostmár egyszerübb, ha eljutok a célomhoz és majd ott magamra kapok valami ruhát.
Fogalmam sem volt, hogy mi volt a célom.
A következö pillanatban a Sopron Pláza lépcsöjén haladtam felfelé, s a falra szerelt tükrökben láttam, hogy fel vagyok öltözve, söt még a télikabátom is rajtam van.
Ekkor jött szembe velem az egyik ismerösöm, akivel barátságosan üdvözöltük egymást és én megkérdeztem töle, hogy ö hogyan látja, fel vagyok-e öltözve, vagy sem, mire ö azt válaszolta, hogy csak egy zöld póló van rajtam, semmi más. Megköszöntem, elköszöntem és úgy döntöttem, bemegyek az elsö ruhaboltba és veszek pár ruhát.
Be is tértem az elsö ajtón, de valami elektronikai boltban találtam magam. Gondoltam, se baj, most akkor megveszem Csillának a szülinapi ajándékát, amit terveztem. A baj az volt, hogy már nem emlékeztem, mit terveztem. Mégis elindultam a polcok közt nézelödni, mert úgy gondoltam, ha meglátom a tárgyat, majd eszembe jut, hogy az volt az.
Mentem, mentem a sorok közt es hamarosan rájöttem, hogy egy IKEA szerü útvesztöbe kerültem, ahol nem tudom, merre kell menni.
Egyszercsak az egyik kanyar után egy étteremben találtam magam, ahol romantikus fény mellett párok vacsoráztak. Gyorsan átsiettem a termen, hogy egy másikba jussak, ahol az egész teret egy úszómedence foglalt el.
Már nagyon ideges voltam, mert már nagyon fel szerettem volna öltözni, ezért nem nézve se jobbra, se balra, elkezdtem átgázolni a derékig érö vizen.
Az egyik sarokból a hátam mögött egy férfi utánam szólt, hogy akarok-e operát énekelni. Nem akartam, ezert gyorsabbra vettem a lépteimet es kiértem a medence másik végére, mikor a férfi ismét rám kérdezett, nem akarok-e operaénekes lenni. Erre én zengö hangon, operás stílusban, visszaénekeltem neki, hogy "Hagyj már békén a faszombaaaaaa!", minek hatására elöbb mély csend lett a teremben, majd a medencében ülö emberek azon kezdtek el suttogni, hogy nyolc oktávot énekeltem ki és, hogy ez mennyire hihetetlen és csodálatos. A férfi még hangosan megjegyezte, hogy nekem operaénekesnek kellene lennem, de én csak siettem tovább, majd fel is ébredtem.
Na erre varrjon minden álomfejtö gombot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.