Egy szép este gyermekkori cimborámmal, nevezzük Lacinak (mert ez a neve) róttuk az utakat egy óvárosnak kinéző negyedben, mikor betévedtünk egy udvarba, ahol valamikor mezőgazdasággal és állattartással foglalkozhattak, amire a benne zsúfoltan elhelyezett régi gépek, szekerek, istállók és egyéb…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
